Kínai személyes névmások
Az alapforma minden személy számára egyedi, és egyszerűen hozzáadunk egy utótagot a többes szám kialakításához.
A kínai „én” személyes névmás 我 (wǒ). Ez minden alapja.
A „te” kimondásához a 你 (nǐ) utótagot használjuk. A „ő”/ő” kimondásához pedig a 他 (tā).
Fontos megjegyezni, hogy a 他 kiejtése ugyanaz a „ő” és a „nő” esetében, de a karakter eltérő. A nőnemű alakhoz a bal oldalra a 女 nőnemű gyököt adjuk hozzá, így 她 (tā) lesz. Ez a kínai írás sajátossága, amely segíthet a memorizálásban.
Az „ez” névmás tárgyra is utalhat; ebben az esetben 它 (tā)-t írunk.
Most a többes szám kialakításához a 们 (férfiak) utótagot adjuk hozzá. Így a „mi” szóból 我们 (wǒmen), a „ti” szóból 你们 (nǐmen), az „ők” szóból pedig 他们 (tāmen) vagy 她们 (tāmen) lesz.
Egy kínai mondatban a szórend általában alany + ige + tárgy.
Például, ha azt mondjuk, hogy „Eszem egy almát”, akkor azt mondanánk: „我吃苹果 (wǒ chī píngguǒ).”
Íme egy összefoglaló táblázat a mandarin nyelvű személyes névmásokról:
 |
 |
||
| 单数 | 复数 | ||
 |
 |
||
| 我 | 我们 | ||
 |
 |
||
| 你 | 你们 | ||
 |
 |
 |
 |
| 他 | 她 | 它 | 他们 她们 |
A mandarin nyelvben a „beszélni” kifejezésre két ige létezik: a 说 és a 讲. A 讲-t Dél-Kínában valamivel gyakrabban használják.
Tagadó mondat képzése a 不-val
A 不 (bù) szót általában közvetlenül az ige elé helyezzük, hogy tagadjuk a jelenlegi és jövőbeli cselekvéseket.
Kérdés feltevése a 吗-val
A mandarin kínai nyelvben a 吗 (ma) szótag zárt kérdések létrehozására szolgál, amelyek lehetővé teszik a beszélő számára, hogy „igen”-nel vagy „nem”-mel válaszoljon. A szótag a mondat végére kerül.
A táblázatban kattintson a szavakra vagy a képekre a kiejtés meghallgatásához.
Az első két mondat a 讲 és 说 igék használatával „Kínaiul beszélek”-re fordítható.
A harmadik mondat: „Nem beszélek kínaiul.”
A negyedik egy kérdés: „Nem beszélsz kínaiul?”
|
 |
 |
||
| 我 | 讲 | 中国话 | ||
|
|
|
||
| 我 | 说 | 中国话 | ||
|
 |
|
|
|
| 我 | 不 | 讲 | 中国话 | |
|
|
|
|
 |
| 你 | 不 | 讲 | 中国话 | 吗 |
Ebben a gyakorlatban a szóra vagy a képére kattintva meghallhatod a kiejtését.